A mai mainstream high-end kijelzőtechnológiákban az OLED (Organic Light-Emitting Diode) és a QLED (Quantum Dot Light-Emitting Diode) kétségtelenül két fő fókuszpont. Bár nevük hasonló, műszaki elveikben, teljesítményükben és gyártási folyamataikban jelentősen eltérnek, szinte két teljesen eltérő fejlődési utat képviselve a kijelzőtechnológia számára.
Az OLED kijelzőtechnológia alapvetően a szerves elektrolumineszcencia elvén alapul, míg a QLED a szervetlen kvantumpöttyök elektrolumineszcens vagy fotolumineszcens mechanizmusára támaszkodik. Mivel a szervetlen anyagok általában nagyobb termikus és kémiai stabilitással rendelkeznek, a QLED elméletileg előnyökkel jár a fényforrás stabilitása és élettartama tekintetében. Ez az oka annak is, hogy sokan a QLED-et ígéretes iránynak tartják a következő generációs kijelzőtechnológia számára.
Egyszerűen fogalmazva, az OLED szerves anyagokon keresztül bocsát ki fényt, míg a QLED szervetlen kvantumpöttyökön keresztül. Ha a LED-et (fénykibocsátó dióda) az „anyához” hasonlítjuk, akkor a Q és az O két különböző „apai” technológiai utat képvisel. Maga a LED, mint félvezető fénykibocsátó eszköz, fényenergiát gerjeszt, amikor az áram áthalad a lumineszcens anyagon, fotoelektromos konverziót érve el.
Bár mind az OLED, mind a QLED a LED alapvető fénykibocsátási elvén alapul, messze felülmúlják a hagyományos LED-kijelzőket fényhasznosítás, pixelsűrűség, színteljesítmény és energiafogyasztás-szabályozás tekintetében. A hagyományos LED-kijelzők elektrolumineszcens félvezető chipekre támaszkodnak, viszonylag egyszerű gyártási folyamattal. Még a nagy sűrűségű, kis pitch-távolságú LED-kijelzők is jelenleg csak 0,7 mm-es minimális pixel-távolságot tudnak elérni. Ezzel szemben mind az OLED, mind a QLED rendkívül magas tudományos kutatást és minőségi szabványokat igényel az anyagoktól az eszközgyártásig. Jelenleg csak néhány ország, például Németország, Japán és Dél-Korea képes bekapcsolódni az upstream ellátási láncokba, ami rendkívül magas technológiai akadályokat eredményez.
A gyártási folyamat egy másik jelentős különbség. Az OLED fénykibocsátó központja a szerves molekulák, amelyek jelenleg főként párologtatási eljárást alkalmaznak – szerves anyagokat dolgoznak fel kis molekuláris szerkezetekké magas hőmérsékleten, majd pontosan visszahelyezik azokat a meghatározott pozíciókba. Ez a módszer rendkívül magas környezeti feltételeket igényel, összetett eljárásokat és precíz berendezéseket foglal magában, és ami a legfontosabb, jelentős kihívásokkal néz szembe a nagyméretű képernyők gyártási igényeinek kielégítése során.
Másrészt a QLED fénykibocsátó központja a félvezető nanokristályok, amelyek különféle oldatokban oldhatók. Ez lehetővé teszi az oldatalapú módszerekkel, például nyomtatási technológiával történő előállítást. Ez egyrészt hatékonyan csökkentheti a gyártási költségeket, másrészt áttöri a képernyőméret korlátait, bővítve az alkalmazási forgatókönyveket.
Összefoglalva, az OLED és a QLED a szerves és szervetlen fénykibocsátó technológiák csúcsát képviseli, mindegyiknek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Az OLED rendkívül magas kontrasztarányáról és rugalmas megjelenítési jellemzőiről ismert, míg a QLED-et anyagstabilitása és költséghatékonysága miatt kedvelik. A fogyasztóknak a tényleges felhasználási igényeik alapján kell döntéseket hozniuk.
Közzététel ideje: 2025. szeptember 10.